- Szekszárdi Vasárnap -

Kemény, de következetes edző

Harsányi Mária: „Sosem akartam NB I-es felnőtt csapatot irányítani”

Sorozatunk legutóbbi fejezetében Dr. Schöbel Tímea reumatológus szakorvos azt javasolta, hogy a még középiskolás Emmert Vanesszával beszélgessek, Az ifjú hölgy pécsi iskolája delegáltjaként Németországba utazott, majd osztálykirándulás következett, így a beszélgetést el kellett halasztanunk. A vendégem ezúttal a diáklány választottja, Harsányi Mária, az ismert kosárlabdaedző.

V. Horváth Mária

- „Harsi” - a legtöbben így ismerik, így szurkoltak neki – sok tekintetben kétlaki.

- Ez a pontos megfogalmazás. Napközben ugyanis egy ital-nagykereskedésben dolgozom - szerencsémre a Sport utcában -, ahonnan délután „átlépek” a sportcsarnokba az edzésekre. Este hét-nyolc körül végzek, majd fiaimhoz megyek, rendbe teszem a lakásukat, dumálunk egy kicsit, utána pedig Sanyihoz, a páromhoz igyekszem. No, ez viszont nem egészen stimmel, hiszen a legtöbb helyre nem „megyek”, hanem Sanyi visz autóval. Neki rengeteget köszönhetek, hiszen teljes mértékben alkalmazkodott az életritmusomhoz, s bármit megtesz azért, hogy eleget tehessek elkötelezettségeimnek.

- Miért kell vinni?

- Mert nincs jogosítványom. Mindig is ódzkodtam a vezetéstől, úgyhogy ez és a síelés teljesen kimaradt az életemből.

- Kanyarodjunk vissza a fiúkhoz, illetve Noémihez.

- Három gyermekem van. A legidősebb, Noémi férjével, Viktorral és hatesztendős Zétény unokámmal él hármasban. Persze, amikor csak tehetjük, Zéténnyel töltjük a szabadidőnket.
Nagyon vagány és okos kisfiú.

- A nagyfiúk is tehetségesek…

- Balázs 1976-ban született, s egy biztosító-társaságnál dolgozik. A három gyerek közül csak ő nem került szorosabb barátságba a sporttal. A 25 éves Gergő szakácsnak tanult, s egy fővárosi vendéglátóhelyen dolgozik. Egyébként főfoglalkozású NB I-es kosárlabda-játékvezető, s minden esélye megvan, hogy hamarosan nemzetközi meccseket „vezényeljen” . Noémi az élvonalban kosarazott Baján, most Szekszárdon Ujhelyi Bábor mellett az NB I-es csapat másodedzője.

- Az anyuka is remek sportpályafutással büszkélkedhet…

- Jelenleg a serdülők edzője vagyok. Soha nem akartam NB I-es felnőtt csapatot irányítani, hiszen az utánpótlásban mindig nagy sikereim voltak. Rengeteg gyerek került ki a kezeim alól, sokan korosztályos, ketten pedig – Deák Éva és Császár Andrea – felnőtt válogatottak lettek.

- Ön is számtalanszor ölthette magára a címeres mezt.

- Az mindig óriási érzés volt! A korosztályos és felnőtt nemzeti együttes tagja is voltam.

- Pedig elég későn jegyezte el magát a sporttal...

- Mivel magas, de vékony lány voltam, édesanyám kapacitált a rendszeres sportra. Nyolcadikosként a Babits iskolából engem is delegáltak a diákolimpiára. Úgy emlékszem, ott látott meg Szabó Ödön, Dönci bácsi, s elhívott az edzésekre. Játékosként, de edzőként is nagyon sokat köszönhetek neki. Két-három hét edzés után, 15 évesen a legnagyobb meglepetésemre és örömömre betett az akkori NB II-es csapatba. Úgy dolgoztam, ahogyan csak tudtam. A heti négy-öt edzés kemény volt, de élveztem, s azt is, hogy a csajok befogadtak, Amit vékony lányként fizikálisan nem tudtam, azt – ahogy mondják – a technikámmal oldottam meg.

- Azt is mondták, hogy „agyas” játékos volt.

- Állítják, hogy a labdajátékok közül a kosárhoz kell a legtöbb ész, kombinatív készség. Dönci bácsi arra a képességemre is felfigyelt, hogy a bennem rejlő tudást képes vagyok átadni a fiatalabbaknak. Ezért ragaszkodott ahhoz, hogy már 17 esztendősen foglalkozzam a kicsikkel, noha akkor még semmilyen papírom nem volt.
Aztán először Szekszárdon elvégeztem a segédedzőit, majd Budapesten a Testnevelési Főiskola edző szakán diplomáztam.

- Miként lett tagja a válogatottnak?

- Dönci bácsit 1971-bne hívták a BSE edzőjének, ahova – mint legjobb játékosát – magával vitt. A BSE-ben kétszeres magyar bajnok és egyszeres kupagyőztes lettem. Felejthetetlen élményeket köszönhetek a bajnokcsapat tagjaként annak a z időszaknak, amikor kiléphettem nemzetközi szintre. Öt évet töltöttem a Városmajorban, majd visszajöttem Szekszárdra, és 1983-ig játszottam az NB I-es csapatban. Később az edzősködés mellett levezetésképpen a bonyhádi és a paksi NB II-es gárda játéoksa voltam.

- Együtt emlegették Németh Ágival.

- Számomra is alig volt hihető, hogy a teljes év bajnoki szereplése eredményeként a dobólistán Ági után a második lettem. Akkor hívtak be a válogatottba.

- Milyen csapatok ellen játszott szívesen?

- A hozzánk hasonlóan technikások ellen. A túl kemény csapatokat nem szerettem. Persze, velük szemben is megéltem, de nem a durváskodás viszonzásával.

- Fotók, emléktárgyak?

- Rengeteg fényképet őrzök, az előszobánk tele van zászlókkal, a nagyszoba egyik vitrinjében csak a serlegeket tartjuk. Az érmeket és egyéb becses tárgyakat hely hiányának sajnos nem tudom kirakni.

- Beszélgessünk az utánpótlásról. A szülők és a pedagógusok mennyire orientálják a sport felé a gyerekeket? Vagy fontosabbnak ítélik a nyelv- és a továbbtanulást?

- Egyre nehezebb a gyerekek motiválása, mert – hozzáteszem, hála Istennek – megvan mindenük. Jómagam szegény családban nőttem fel, a sportnak köszönhetem, hogy sok magyar városba és szép tájra eljutottam, hogy megismerhettem szinte egész Európát.

- Gondolom, ez a példa azért vonzó a mai diákok számára is. A cél és a sportszeretet érdekében eleget tesznek az elvárásoknak?

- Nagyrészt ige. Bár nem egyszer fordult elő, hogy akinek a tanulmányi eredménye romlott, eltiltottam a csapatjátéktól, de még az edzéstől is.

- Kemény és következetes edző.

- Az vagyok, s legyen bár a gyerek bármilyen nagy sztár, nem engedek más irányú elvárásaimból sem, ám velem bárki bármikor leülhet megbeszélni a problémáit.

- Most hány gyereket edz?

- Két csapatra valót, pontosan huszonegyet. Serdülők, vagyis az 1995-ben születettek, illetve annál fiatalabbak. Néhány idősebb pedig olykor visszajár.

- Milyen korcsoportok vannak?

- A gyerekcsoport 10-12 évesekből áll, aztán a serdülők, majd a 15-16 éves korosztály, a kadett. A 17-18 esztendősek az ifik. Majd a junior csoport következik. Tamis Dorottya és Bálint Réka személyében most két olyan 17 éves tehetséges játékosunk van, akik végigjártak minden korosztályos válogatottat. A nyáron is kint voltak az Európa-bajnokságon. Őket érdemes lenne bemutatni.

Legközelebb Emmert Vanesszával ismerkedhetnek meg, újabb két hét múlva pedig két fiatal válogatott kosaras, Bálint Réka és Tamis Dorottya mutatkozik be.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés