2008. február 2. (szombat) 16.30
Junior elődöntő, 4. mérkőzés

Nem nyertünk, de mégis győztünk... Ezzel az ellentmondással lehet a legjobban összefoglalni a mérkőzést. Biztosan sokan sokféleképp élik meg a mai meccset, ez a pár sor az edző szempontját mutatja meg.
Hosszú évek óta, sokszor egy hajszálon bukunk el. Sokszor azért, mert olyan magasra tesszük a mércét, ami fölött szinte lehetetlen átugrani, de mégis olyan közel vagyunk hozzá. Sokszor azért, mert a saját butaságunk miatt vérzünk el. És még sorolhatnám. De kevésszer láttam olyat, ami ma történt. Ennyire ellentétes félidőket még nem nagyon láttam.
Biztosan sokan siratják a mai meccset. Játékos, szülő, szurkoló. Persze nekem is fáj, mert annyira közel voltunk, hogy győztünk...de nem nyertünk. Foghatnánk a játékvezetőkre, mert egyértelműen eldöntötték az utolsó ítéletükkel a mérkőzést. (Köszönöm Szabó Noémi edzőnek, a mérkőzés után, az utolsó ítélet kapcsán tett sportszerű visselkedését.) Meg persze ki mit hagyott ki, hol adta el a labdát, mikor aludt el a védekezésben.
Azt gondolom, hogy 20 pontos hátrányból felállni csak a legnagyobbak tudnak. 5 perc alatt 4 triplát kapni, meg csak a legbutábbak tudnak. De most akkor melyik csapat is a miénk? Mindkettő. Ez a sport. Készültünk valami ellen és persze 4 perc alatt tönkrevertek bennünket azzal, amire készültünk. Ellenfelünk nagyon komolyan felkészült belőlünk, ami tapasztalható is volt a mérkőzés közben. Tudtuk, hogy készülnek belőlünk.
Elkezdődött a mérkőzés és mint akik azt sem tudják hol vannak, égbekiáltó dolgokat csináltunk néha a pályán. Vagy ugyanez másképp: NBI-es iramban kezdődött a mérkőzés, amihez nem vagyunk hozzászokva. Ellenfelünk első 5 dobásából 4 tripla született... Elképesztő ostobaság. Osssstobaság! Na jött is az "anyázás" az időkérésnél. Tartottuk a lépést ellenfelünkkel, a negyed végére 8 pontos hátrányban voltunk. A második negyedben elkezdtük a felzárkózást, de ismét triplát kaptunk a legrosszabbkor. Aztán jött a még rosszabb 13 ponttal ellépett ellenfelünk, majd kicsivel később már 19 pontos volt az előnyük... Kaptunk még egy triplát és 17 pontos hátránnyal és 40 kapott ponttal zártuk az első félidőt.
Akartunk! De ész nélkül nem lehet játszani. Azt hiszem, egy kicsit be is tojtunk az elején. Sajnos még mindig kishitűek vagyunk! Nem vagyunk még mindig igazán nyerő típusúak. Nem hiszünk eléggé magunkban...még! Jött a második félidő.
Komoly zavart okoztunk ellenfelünknek, egy taktikai húzással, ami úgy tűnt tartós zavart okozhat ellenfelünknél, de pár perc alatt kilábaltak belőle, de el tudtuk kezdeni a felzárkózást. Egészen 7 pontig feljöttünk, amikor Fruzsi labdaszerzése után sima ziccerbe mehettünk, de ezt hátulról egy lökéssel megállították...a játékvezetők, mert ha hagyják hogy végigvigyük megvan a 2 pontunk. De sajnos faltot fújtak, illetve nem sajnos, mert akkor sportszerűtlen hibát kellett volna megítélni. Nem ez történt, hanem oldalbedobás, egy sima falt miatt. Hát azért nem mindegy, hogy mekkora a nem mindegy... No persze jött is a "szegény embert az ág is húzza" kaptunk is mindjárt 5 pontot zsinárban. A 3. negyed végén aztán 13 pontos hátránnyal érkeztünk. Jött az utolsó negyed és egy elképesztő hajrá. Dórihoz bejuttatott labdákra rendre csapdázás volt a válasz, de szépen kiosztotuk a labdát és jöttek a tripláink. Aztán Lili két kosara és már csak 2 pont maradt a vendégel előnyéből, amikor sajnos Fruzsi kipontozódott. Mondanom se kell, triplát kaptunk. Még mindig maradt az erőnkből, mert Dóri kosara után már mi vezettünk 1 ponttal egy perccel a vége előtt. Egy elrontott támadás ott, egy nálunk és 20 mp volt hátra. Ismét szépen védekeztünk és ellenfelünk egy betörés után szembe találta magát Dórival és egy gyönyörű "sapkát" kapott...amit a játékvezető faltnak ítélt meg 9,6 mp-el a vége előtt! Vicc! Évek óta akárhova megyünk vidékre, "mindig tudjuk hol a helyünk". Mindig tudjuk melyik városban vagyunk és kivel játszunk... Nem kérünk segítséget! De azért ez vicc! Időkérés és jött a büntető. Megpattan a gyűrű csonkján, felrepül jó magasra és persze, hogy pont a gyűrű közepébe esik vissza! A második már tisztán bent volt, időkérés. Ellenfelünknek 2 faltja volt a 4. negyedben! A hátralévő időben nem tudtunk kosarat szerezni, így egy ponttal kikaptunk.
De győztünk! Elképesztő honnan álltunk fel, bár az is milyen mélyre taszítottuk magunkat az elején. Felálltunk és nem adtuk fel egyetlen percig sem. A kezünkben volt, de nem sikerült. Legközelebb, ha még lesz legközelebb már nem így fog alakulni a vége. Nagyon izgalmas és fordulatos mérkőzésen vagyunk túl, és azt hiszem, meglesz ennek még a pozitívuma a döntőbe. Mert mondjuk ki: ez a csapat ott lesz a döntőbe. Ha nem lesz kishitű és képes az első perctől az utolsóig ugyanilyen motiváltsággal játszani, akkor ott lesz. De ehhez még Baján nyerni kell! Két hét múlva folytatódik az utolsó elődöntővel a döntőért vívott harc.
A második félidőben mindössze 19 pontot kaptunk a Szekszárdtól. Mindenre odafigyeltetek. Nagyot küzdöttetek. Nagyon büszke vagyok Rátok! Higgyetek benne, hogy megkapjuk, ami most már jár nekünk. Mert ezt már tényleg megérdemlitek!!!
Köszönjük mindkét tábornak az elképesztő hangulatot, igazi kosárlabda ünnep volt ez a mérkőzés a játék minden elemében.
Gratulálunk ellenfelünknek!

Pontszerzőink: Fehér F. 16/3, Fekete F. 16/6, Győri D. 11, Takács L. 9/3, Széky K. 4, Kléner K. 2 pont.